Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 9:1 Lukács 9:2 Lukács 9:3 Lukács 9:4 Lukács 9:5 Lukács 9:6 Lukács 9:7 Lukács 9:8 Lukács 9:9 Lukács 9:10 Lukács 9:11 Lukács 9:12 Lukács 9:13 Lukács 9:14 Lukács 9:15 Lukács 9:16 Lukács 9:17 Lukács 9:18 Lukács 9:19 Lukács 9:20 Lukács 9:21 Lukács 9:22 Lukács 9:23 Lukács 9:24 Lukács 9:25 Lukács 9:26 Lukács 9:27 Lukács 9:28 Lukács 9:29 Lukács 9:30 Lukács 9:31 Lukács 9:32 Lukács 9:33 Lukács 9:34 Lukács 9:35 Lukács 9:36 Lukács 9:37 Lukács 9:38 Lukács 9:39 Lukács 9:40 Lukács 9:41 Lukács 9:42 Lukács 9:43 Lukács 9:44 Lukács 9:45 Lukács 9:46 Lukács 9:47 Lukács 9:48 Lukács 9:49 Lukács 9:50 Lukács 9:51 Lukács 9:52 Lukács 9:53 Lukács 9:54 Lukács 9:55 Lukács 9:56 Lukács 9:57 Lukács 9:58 Lukács 9:59 Lukács 9:60 Lukács 9:61 Lukács 9:62
KAR Lukács 9:26 – A szégyenről és dicsőség megjelenéséről
A mondat lényege: Aki szégyelli Krisztust és beszédét, annak Fia is szégyellni fogja majd a dicsőségének eljövetelein, miközben az Atyával és a szent angyalokkal együtt megjelenik. Ez a vers a Krisztus-követés következményéről és az utolsó nap megítélésének súlyáról szól.
I. Irodalmi kontextus
A Lukács 9. fejezetében Jézus apostolokhoz szól, amikor előkészíti őket a szenvedésre és a keresztre. A megalapozó mondatok mögött megjelenik a Krisztus-követés költsége: aki nem vállalja a szemében is vállható magyarázatot és vallást, annak elérzékenyítő következményei lehetnek a végső megitéltetésnél. A vers kapcsolódik a fejezet eseményeihez: Jézus elvégezte szolgalatát, és mint Dicsőség Fia fog visszatérni dicsőségben a dicsőség Atyja oldalán.
II. Teológiai jelentőség
A mondat hangsúlyozza Krisztus és követőinek közös sorsát a végidőben: a hűség és a gyöngéd beszéd állapota alapján történő megítélés. Aki szégyelli Jézust és az ő beszédét, annak elvész a végső megbecsülés, miközben a tisztán felragyogó dicsőség a hitetlenek és a hívők szemében is megnyilvánul. Ez nem pusztán jó vagy rossz viselkedés kérdése, hanem alapvető hitbeli identitás: ki vallja meg Jézust nyilvánosan és hűen Isten Igéje szerint.
III. Kapcsolatok a Szentírásban
Összefüggésben: a végső dicsőség olyan megnyilatkozás, amelyhez a földi tanúskodás hűsége vezet – a nyilvános hitvallás és a nyomorúság vállalása nélkülözhetetlen a Lényeges felismeréshez.
IV. Kérdések a gondolkodáshoz
V. Rövid összegzés
Ez a vers úgy emeli ki a hitre vonatkozó bátorítást, hogy a földön vállalt hitvallás méltó felkészítés a végső megmérettetésre. Aki fél megvallani Krisztust vagy beszédét, annak a végső napján is magára marad a szégyen. A dicsőség az Atyával és a szent angyalokkal felkészített Jézus megjelenésében fogja megmutatkozni minden hívő számára és minden szem előtt álló előtt.
: a hagyományos értelmezés a krisztusi követés kötelező erejét hangsúlyozza a végidői megítélés fényében. A Matthew Henry-i, Albert Barnes-i és Adam Clarke-i hagyományos megállapítások közös nyelve szerint is ez a versek középpontja.
Szükséges idézetek (rövid, nem teljes szöveg)
Az alábbiakban csak rövid, nem teljes idézetek szerepelnek a közvetlenül kapcsolódó kommentároktól:
- Matthew Henry: „...ha valaki szégyelli az Úr nevét vagy beszédét, az a végső ítéletben is kijelentésre kerül.”
- Albert Barnes: „A nyilvános hitvallás részesei vagyunk a végidő sorsában.”
- Adam Clarke: „A dicsőség megjelenésekor a hívőket megkülönböztetik.”