Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Máté 27:1 Máté 27:2 Máté 27:3 Máté 27:4 Máté 27:5 Máté 27:6 Máté 27:7 Máté 27:8 Máté 27:9 Máté 27:10 Máté 27:11 Máté 27:12 Máté 27:13 Máté 27:14 Máté 27:15 Máté 27:16 Máté 27:17 Máté 27:18 Máté 27:19 Máté 27:20 Máté 27:21 Máté 27:22 Máté 27:23 Máté 27:24 Máté 27:25 Máté 27:26 Máté 27:27 Máté 27:28 Máté 27:29 Máté 27:30 Máté 27:31 Máté 27:32 Máté 27:33 Máté 27:34 Máté 27:35 Máté 27:36 Máté 27:37 Máté 27:38 Máté 27:39 Máté 27:40 Máté 27:41 Máté 27:42 Máté 27:43 Máté 27:44 Máté 27:45 Máté 27:46 Máté 27:47 Máté 27:48 Máté 27:49 Máté 27:50 Máté 27:51 Máté 27:52 Máté 27:53 Máté 27:54 Máté 27:55 Máté 27:56 Máté 27:57 Máté 27:58 Máté 27:59 Máté 27:60 Máté 27:61 Máté 27:62 Máté 27:63 Máté 27:64 Máté 27:65 Máté 27:66
A főpapok csúfolódása – Máté 27:41 (KAR)
Ebben a verben isteni és emberi okoskodás találkozása mutatkozik meg: a főpapok és írástudók a keresztre vezető események teljességében is a saját mércükkel mérnek, s úgy próbálják saját érdekükre elferdíteni a történetet. A csúfolódás itt nem csupán szívjóság nélküli gúny, hanem annak bemutatása, hogy a vallási elit még a megváltói eseményben is a saját tekintélyét, észszerűségét követi, nem pedig az istentől jövő üdvösség reményét.
I. A szöveg irodalmi kerete és összefüggése
Az esemény a nagy passió-előképen jelenik meg: a zsidó vezetők, a főképviselők és vének részéről méricskélő, gúnyos kielégülést láthatunk. A körülmények között két hangsúly lép elő: a kegyelem eseménye és az emberek viszontagságai. A csúfolódás hangsúlyozza, hogy a Megváltó jelenléte milyen ellentmondást szül az érési folyamatban: azok, akik a vallási tiszteletet szó nélkül követik, mégis megkérdőjelezik Istentől jöttnek tekintett valóságot.
II. Teológiai jelentőség
Az esemény rámutat az emberség és az isteni terv közötti feszültségre. Jézus Krisztus szenvedése és halála a bűnök bocsánatát hozza, még ha a vallási vezetők saját feddhetetlenségüket akarják fenntartani. A csúfolódás megvilágítja a feszültséget: az írástudók sokszor afféle külső tisztaságot akarnak, miközben az isteni kegyelem belső megújulást kíván. Ez a jelenet világosan rámutat a Megszabadító személyének egyszerre elutasítására és szükségességére.
III. Kapcsolatok a Szentírásban
IV. Gondolkodnivalók az elmélkedéshez
V. Rövid összefüggő értelmezés
A főpapok és vének csúfolódása rámutat arra a mély ellentmondásra, amely végső soron a Megváltó elutasítását jelenti. Ugyanakkor a történet Isten üdvtervének belátását is előre vetíti: a kereszthalálon keresztül jön a megváltás, amelyet a hit által fogadunk el. A csúfolódás ezzel együtt illuminálja, hogy a hit és a kiengesztelés nem a tekintélytől vagy a látszólagos igazságtól függ, hanem Isten kegyelmétől.
Összegzés: ez a vers a vallási vezetők önigazolásának és a Krisztus által megnyitott üdvösség közötti feszültséget tárja fel. A történet tanítása, hogy a látszólagos győzelem és a külső tisztaság nem szabad meghatározza az üdvösség kérdését; Isten kegyelme döntő valóság marad, amikor jön a Megváltó.